~Kaelen~

Wyatt reggel nyolckor kopogás nélkül dobta a mappát az asztalomra, amiről tudta, hogy elviselem, és amit kifejezetten azért csinált, mert tudta, hogy elviselem. A másik kezében egy kávét tartott, és azt az arckifejezést öltötte magára, amilyet olyankor szokott, amikor valami alapos munkát végzett, amire büszke volt, és várta, hogy ezt elismerjem.

A mappára néztem. Aztán rá.

– Szirén – mon