~Raina~

A vacsora úgy csengett le, ahogy a jó esték szoktak: lassan, vonakodva, szakaszokban. A vendégek egyesével-kettesével szedték össze a kabátjaikat, elcserélve az éjszaka utolsó mondatait, azzal a különleges melegséggel, amely a borból, a gyertyafényből és abból a bizonyos fajta teremből fakadt, amely elhitette az emberekkel, hogy olyan helyen töltötték az estéjüket, ami számít.

Leo elaludt