Daphne

Mindig is én voltam a „jó” kislány. Az, aki a megfelelő ruhákat hordta, a megfelelő adományozókra mosolygott, és sosem rendezett jelenetet, hacsak nem koreografálták meg úgy, hogy az a lehető legnagyobb hatást érje el. De ahogy ott ültem a Lancaster-birtok plüssökkel borított, túlságosan csendes könyvtárában, úgy éreztem magam, mint egy háttérszereplő a saját életemben.

Kaelen soha nem volt