Raina

A csütörtök esték Beával voltak az egyetlen dolog a hetemben, ami nem igényelt szervezést.

Semmi napirend, semmi stratégia, semmi színjáték. Csak bor, valami rossz tévéműsor, a vendégszobában fél kilenckor elalvó Leo, Bea pedig a kanapé másik végén maga alá húzott lábakkal, azzal a sajátos fesztelenséggel, ami csak olyan valakiből árad, aki már elég régóta az ember társa ahhoz, hogy a csend