~Kaelen~

Tíz perce álltam a teraszon, amikor rám talált.

A vacsora úgy ért véget, ahogy mindig is véget kellett érnie: Raina bedobott valami pusztítót, majd visszatért az ételéhez, miközben mindenki más próbálta feldolgozni a sokkot. Az asztal túloldaláról néztem végig, ahogy megtörténik, és valami csodálathoz hasonlót éreztem. A Damianre vonatkozó információ nem lepett meg. Megvolt a fényképem. H