~Raina~

Kaelen lement a földszintre.

Ott feküdtem az ágyában, a plafont bámultam, és végiggondoltam mindent, amit az elmúlt tizenkét órában tettem. Éreztem annak a csendes súlyát, amit egy olyan nő érez, aki visszacsinálhatatlan döntéseket hozott.

Nemet kellett volna mondanom.

Minden egyes pillanatban — amikor felvezetett a vacsoraasztaltól az emeletre, amikor átöltözve visszajött, és azt mondta,