~Kaelen~

Nem aludtam.

A hálószobám sarkában álló fotelben ültem, és Raina vállának lassú, ritmusos emelkedését és süllyedését figyeltem a sötét paplan alatt. Kimerült volt; elméje és teste végül összeroppant az előző délutáni sokk súlya alatt. Ujjai néhány percenként megrándultak a szöveten, a homloka ráncba szaladt, ahogy az agya próbálta feldolgozni a szél kísérteties süvítését és a tompa, nehéz