~Kaelen~

A penthouse-ba vezető liftút életem leghosszabb kilencven másodperce volt.

A mellkasom szorított, a lélegzetem szapora és szaggatott volt, torkomban még ott kísértett a vér nyers rézíze. A kezem szörnyen festett. Az összetört kristálypohárból származó vér sötét, ragacsos csíkokban száradt rá a tenyeremre és az ujjaimra, de a friss sebek még mindig szivárogtak, összekenve a kormánybőrt az