~Kaelen~

A mellkasomhoz szorítottam, lélegzetének lassú, ritmikus suhogása volt az egyetlen mozgás a nappali csendes sötétségében.

Nem tudtam, hogy ennyire akar engem. Nem fogtam fel, hogy a kétségbeesés ilyen mélyen fut a jéghideg, üzletasszonyi felszín alatt. Ahogy a telefonban követelte, hogy tudja, hol vagyok, az a nyers, maró pánik a hangjában – egy olyan nő hangja volt, aki rettegett attól,