~Kaelen~

Az eső egyenletes, monoton függönyként verte manhattani irodám padlótól mennyezetig érő üvegfalát.

Az ablaknál álltam, mélyen a nadrágzsebembe süllyesztett kézzel, miközben az elmém a negyvennyolc órás visszaszámlálót követte. Tizenegy óra negyvenkét perc volt. Tizennyolc perc múlva Declan Vane határideje lejár, én pedig már készítettem elő a vállalati és fizikai infrastruktúrára vonatkoz