~Kaelen~

Már negyven perce araszoltam a dugóban egy olyan úton, amelynek legfeljebb tizenöt percig kellett volna tartania, és az indulataimat egyedül az a gondolat tartotta kordában, hogy mindjárt hazaérek, levetem ezt az öltönyt, és legalább egy kerek órán át egyetlen emberi lényhez sem kell szólnom.

Ez a tervem abban a pillanatban füstbe ment, ahogy beléptem a saját bejárati ajtómon.

Daphne a ga