– Senki – mondtam.

– Echo – mondta.

– Ne csináld – csattantam fel, de ő meg sem rezzent.

– Ki? – kérdezte újra.

Kifújtam a levegőt, és gyűlöltem, ahogy a mellkasom egyre jobban összeszorul.

– Az apám – mondtam, és Ronan egy szót sem szólt.

– Mindent ő irányított. Hogy hol állok, mit mondok, mikor eszem, mikor alszom, kire nézek, és hogy egyáltalán kaphatok-e levegőt anélkül, hogy ne döntené