Másnap reggel korán kezdődött a zaj, és nem is hagyott alább. Motorok és szerszámok hangja töltötte be az udvart, mintha úgy döntöttek volna, hogy végleg itt telepednek le.

Kiléptem a lakásomból, megkerültem a házat, és egy pillanatig csak figyeltem. Már nem tűnt ideiglenesnek, és nem is olyan dolognak, ami egy éjszaka alatt eltűnhet. Határozottan maradni akartak.

– Megint bámulsz – szólalt meg