Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
Abban a pillanatban, ahogy Ronan a betonnak csapódott, valami olyan erővel pattant el bennem, hogy minden mást elnyomott. A szobán kívüli fegyverropogás hangja eltűnt a mellkasomat széttépő, áradó düh alatt.
– Ronan! – kiáltottam, miközben elindultam felé, de Bane egyik embere megragadta a karomat, mielőtt odaérhettem volna.
Azonnal reagáltam, a düh pedig minden mozdulatomat kiélesítette. A fegy