Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

Abban a pillanatban, ahogy Ronan a betonnak csapódott, valami olyan erővel pattant el bennem, hogy minden mást elnyomott. A szobán kívüli fegyverropogás hangja eltűnt a mellkasomat széttépő, áradó düh alatt.

– Ronan! – kiáltottam, miközben elindultam felé, de Bane egyik embere megragadta a karomat, mielőtt odaérhettem volna.

Azonnal reagáltam, a düh pedig minden mozdulatomat kiélesítette. A fegy