– Nem a pasim – mondtam.

– Persze – felelte.

Megforgattam a szemem, miközben eltűnt a klubház irányába, majd egy perccel később Ronan végre átvágott felém az udvaron, azzal az egyenletes arckifejezéssel, amit mindig akkor viselt, amikor túlságosan igyekezett nem kimutatni az aggodalmát.

– Mindenkit kerülsz ma este? – kérdezte.

– Csak kint ülök – feleltem.

– Ugyanaz – mondta.

– Megint nyomon