Ezt utáltam. Utáltam őt, amiért észrevette.

– Nem tudod, mi van a fejemben – mondtam, miközben a hangom ezúttal hidegebben csengett.

– Nem. De téged ismerlek – válaszolta csendesen.

Ez egy fél másodpercre majdnem áttörte a dühömet. De csak majdnem.

Ehelyett újra felkaptam a pisztolyt az asztalról, és hátráltam a széktől.

– Befejeztem ezt a beszélgetést. – mondtam.

– Folyton menekülsz előle. – mond