A városba vezető út már azelőtt baljósnak tűnt, hogy egyáltalán átkeltem volna a hídon, és a feszültség mélyen a gyomromba fészkelt, miközben a hideg szél a hajam tépázta a sisak mögött.

Nem pánik volt ez, hanem felismerés.

Ugyanez az érzés követett azóta, hogy Bane belépett az életembe, és ösztönné változtatta a paranoiát, mert most már minden utcának és minden árnyéknak olyan súlya volt, amilyen