A lakásom ajtajára kent fekete festéket bámultam, miközben a düh forróbban kúszott a bőröm alá, mint ahogy a félelem valaha is tudott volna.

Mindenki mögöttem állt, a reakciómat várva, miközben a klubhelységből felszálló füst még mindig ott terjengett kint a birtok felett. Ronan olyan szorosan mellettem maradt, hogy a válla néhány másodpercenként az enyémhez súrlódott.

– Echo. Hagyd, majd reggel