A hét végére az egész klubház kimerültnek tűnt, és senki sem viselte ezt rosszabbul, mint Ronan.

Szinte már egyáltalán nem aludt, mert minden apró zajra azonnal felriadt, és a legtöbb éjjel azon kaptam, hogy hajnali három körül a lenti konyhaasztalnál ülve a járőrözési térképeket bámulja, sötét karikákkal a szeme alatt.

– Előbb-utóbb össze fogsz esni – motyogtam egyik éjjel, miközben félálomban