Senki sem mozdult jó néhány másodpercig, miután a páncélterem ajtaja teljesen feltárult, a csikorgó fémhang végül elhallgatott, a levegőben pedig por kavargott.

A túloldalon tátongó sötétség végtelennek tetszett, a pulzusom a bordáimon dörömbölt, és minden ösztönöm azt sikította, hogy bármi várjon is odabent, az nem sok jót ígér.

Mellettem Ronan megszorította a fegyverét.

– Ezt már most utálom – m