Késő délutánra már egy újabb paksaméta irat mellett ültem, és igyekeztem felállítani az időrendet.

Ronan egyszer csak megjelent mellettem.

– Még egy pillanatra sem álltál le – mondta, de fel sem néztem.

– Elfoglalt vagyok – feleltem.

– Kihagytad az ebédet – mondta.

– Nem vagyok éhes – mondtam.

– A reggelit is kihagytad – mondta.

Olvasgattam tovább, és ez hibának bizonyult, mert Ronan türelme végül