Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

Gyűlöltem, milyen szomorúan hangzott a hangja, mert a szomorúság nem mosta el a bűntudatot. Közel sem. Ronan lépett egyet felé.

– Kezdj el beszélni – mondta Ronan, mire Specter ránézett és felsóhajtott.

– Mindig is türelmetlen voltál – mondta, Ronan állkapcsa pedig megfeszült.

– Soha nem találkoztunk – felelte Ronan, de a férfi tudomást sem vett róla, és a figyelme visszaterelődött rám.

– Mit akar