VICTOR SZEMSZÖGE

Ahogy itt ülök a kocsiban a középiskola előtt, majd szétvet a düh és a neheztelés. Soha nem voltam még ilyen dühös arra a kis szajhára, mint most. Látni, ahogy azzal a három fiúval elhagyja az iskolát, vidáman beszélgetnek és bolondoznak. Összefognak az egyik fiú ellen, és a földre teperik.

Honnan a pokolból vette az önbizalmat ahhoz, hogy ilyet tegyen? Én soha nem adtam meg neki