Tristan megdermedve állt a párnázott szőnyegeken, lábai betonba öntve. A tornaterem hangja tompa zúgássá halkult, ahogy a pulzusa a fülében lüktetett. Egy kemény gombóc formálódott a torkában, ahogy arra kényszerítette magát, hogy lenyelje a mellkasában emelkedő száraz pánikot. Pánikba esett tekintete továbbra is a lelátón ülő Kaelenre tapadt. A tegnap délutáni borzalmas, élénk emlék végtelenül is