– Természetesen én.

Kaelen hangja acélhuzalként hasított át a sűrű csenden. Néhány nyugodt lépéssel elérte a színpad tövét.

Kissé elfordult, és hideg pillantást vetett Desmondra. Tekintetében nem volt más, csak közöny és halk megvetés.

– Ha ti, Langleyk, meg akarjátok tartani a kis birodalmi partitokat, és be akarjátok kebelezni Nyugat-Falkent, az a ti dolgotok, meg azoké a barmoké, akik bedőlnek