Walter arca eltorzult a pániktól. Előrebotorkált, hangjából csöpögött a hízelgés.

– Cserbenhagyott a látásom. Szörnyen sajnálom, Uralkodó! – Mélyen meghajolt, mosolyát kínosan szélesre húzta.

– Hogy Lena ismerhet téged, a legnagyobb áldás a számára. És ez a családom megtiszteltetése is.

A férfi, aki egykor büszkén Kingsmont Féluraként tetszelgett, most alázatosan hajbókolt. Megtörték az akaratát.