Volt idő, amikor Kaelen megtört ember volt. Ereje odalett, lelke kiüresedett, jövője sötétségbe borult.

Hónapokig bolyongott céltalanul, mígnem egy délutánon rábukkant egy szerzetesre a Harcművészetek Hegye lábánál, egy fenyőfa alatt. Az öregember minden mozdulata lassú volt és megfontolt. Léptei ritmusban kanyarogtak, mindegyik úgy folyt át a következőbe, akár az évszakok végtelen váltakozása. Ez