Kaelen úgy sétált oda, mintha övé lenne a hely, mindenkinél lassabban, végtelenül nyugodtan lépkedve. Körülötte tapintani lehetett a feszültséget, a helyzet pattanásig feszült, de ő ügyet sem vetett rá, mintha az egésznek semmi köze nem lenne hozzá.

Sadie valami csodában reménykedett, ám abban a pillanatban, ahogy meglátta Kaelent, nem bírta megállni, hogy csendben meg ne rázza a fejét.

Kaelen mos