Siena szemszöge

Lassan hatolt belém, teljesen kitöltve. Egy pillanatig mozdulatlan maradt, a homloka az enyémnek nyomódott, a lélegzetünk összekeveredett. Aztán mozogni kezdett, minden egyes lökés megfontolt és mély volt.

"Hihetetlenül jó vagy" – mormolta az ajkaimra. – "Olyan tökéletesen rásimulsz a testemre."

A szavai ugyanolyan mámorítóak voltak, mint az érintése, minden dicséret egyre feljebb