Siena szemszöge

Apám a fényűző nappalink közepén állt, testtartása merev volt a dühtől, miközben olyan erősen szorította a tabletjét, hogy az ujjpercei elfehéredtek. Valerie még mindig előtte térdelt, a gondosan felvitt szempillaspirálja most sötét folyókként patakzott le az arcán.

– Mikor... – apám hangja veszélyesen halk volt –, mikor süllyedtem én, Edward Stratton olyan mélyre, hogy a feleségem