Siena szemszöge

A Stratton család ebédlőjében álltam, az elégedettség és az üresség furcsa keveréke mosott el. Az ujjaim enyhén remegtek, ahogy felemeltem a vizespoharamat, és végre tudatosult bennem annak a súlya, amit kiterveltem. Négy évnyi kiszámított türelem tetőzött ebben a pillanatban, és a győzelem íze egyszerre volt édes és meglepően üres.

Dühös léptek zaja visszhangzott az előcsarnokon á