Siena szemszöge

A cipőm sarka kopogott a csiszolt betonpadlón, és visszhangzott a csendben. A félhomályos világítás hosszú árnyékokat vetett az ipari falakra, és elfojtottam egy borzongást, aminek semmi köze nem volt a hideghez.

– Biztos vagy benne, hogy készen állsz erre? – kérdezte Gideon halk hangon, amikor a nehéz fémajtóhoz értünk.

Bólintottam, és acéloztam a lelkemet. – Négy évet vártam arra