Siena szemszöge

A reggeli napfény áradt be Gideon padlótól mennyezetig érő ablakain, ahogy lefelé tartottam a lépcsőn. Szorosabbra húztam magamon a köntöst, remélve, hogy egy kis kávé talán eloszlatja a ködöt az elmémből. Az előző esti beszélgetésem Gideonnal minden lépésemnél kísértett – a Tristanra vonatkozó kérdése, az őszinte válaszom, és az, ahogy a tekintete közvetlenül utána megkeményedett.