Siena szemszöge

Nem kaptam levegőt. Nem tudtam gondolkodni. Bámulni kezdtem a szemcsés fekete-fehér képet – azt a lehetetlenül apró formát, ami valahogy élt, valahogy valódi volt, valahogy az „enyém” volt –, és éreztem, ahogy forró könnyek csorognak végig a halántékomon a hajamba.

Amikor végre sikerült elszakítanom a tekintetemet a képernyőről, Gideonra néztem. Az arckifejezése úgy meglágyult, aho