Siena szemszöge

A manhattani sziluett ragyogott a padlótól a mennyezetig érő ablakokon túl, ahogy Gideon végül elengedett, hátralépett, és a kézfejével letörölte a könnyeket az arcáról. Lesütötte a szemét, a hangja még mindig rekedt volt. „Sajnálom. Hogy hagytam, hogy ilyennek láss... ennyire szánalmasnak.”

„Szánalmasnak?” – Megragadtam a kezét, éreztem az ujjai enyhe remegését. „Gideon, tudod, mi