Siena szemszöge

Celeste aprónak tűnt a narancssárga kezeslábasban. Apróbbnak, mint amilyennek valaha láttam, még a súlyvesztését belekalkulálva is. Szőke haja – amit mindig tökéletesre formázott, ami mindig ragyogott – most erőtlenül lógott az arca körül. Sötét karikák éktelenkedtek a szeme alatt, a járomcsontján pedig egy olyan zúzódás volt, amitől felfordult a gyomrom.

– Mi történt az arcoddal?