Lyra kissé hátradőlt, hangja nyugodt, de magabiztos volt. – Hogy ezt a címet jóváhagyják-e vagy sem, azt nem én döntöm el. De hiszem…

Tekintete Kaelenére szegeződött, élesen és fénnyel telve. – Ön nem az a fajta ember, aki meggondolatlanul cselekszik. Igaz?

Kaelen nem szólt semmit.

Ezer éve nem nézett rá senki ilyen bizalommal.

– Rendben – mondta Lyra halkan. – Ebből a témából ennyi elég is volt.