Senki sem volt elég bátor – vagy ostoba – ahhoz, hogy próbára tegye.

...

Néhány órával később Kaelen belökte a kovácsműhely ajtaját.

Idebent Bram úgy festett, mint maga a két lábon járó halál.

Az arca sápadt volt, a szemei megdagadtak, és olyan üres tekintete volt, mint egy olyan embernek, aki az egész éjszakát azzal töltötte, hogy félholtra dolgozza magát.

"Uram" – krákogta Bram, erőt véve magán