Kaelen elmosolyodott. – Abszolút. Többet kaptok, mint amennyit meg tudtok enni.

Bruni hunyorgott. – Rendben. Várunk.

Még nem vették be a mesét, de tudtak várni. Nem mintha bármit is veszíthetnének.

Csendes várakozásban álltak egymás mellett.

Pillanatokkal később az erdő megremegett, ahogy paták és kerekek zaja visszhangzott a levegőben.

A távolban por szállt fel, amint ezüstpáncélos őrök konvoja k