Silas arra kényszerítette magát, hogy lenyugodjon. Maga elé dobta a talizmánt, lerogyott a hintaszékbe, majd pihenésképp lehunyta a szemét.

Ha nem látja, nem is fog rá gondolni.

A hátsó udvar visszasüllyedt a nyugalomba. A szökőkút vize csobogott, tisztának és egyenletesnek tűnt.

Silas elméje azonban még mindig nem tudott lecsillapodni. Ujjaival a karfán dobolt, és próbálta kordában tartani az érz