Kaelen sóhajtva ment elöl. „Alig nyomsz valamit. Még csak jól se laknék veled.”

„Óóó.” Fey megtörölte a könnyeit, és sietve mellélépett; épp csak annyira maradt közel hozzá, hogy biztonságban érezze magát – de nem túl közel.

Egy darabig némán rótták az utat.

Aztán:

„Tényleg nem eszel meg?”

„Nem,” felelte Kaelen türelmesen.

„Ó.” A lány bólintott, megnyugodva.

Eltelt még néhány perc.

„Tényleg nem?”