Kaelia szemszöge

Mindjárt elhányom magam.

Abban a másodpercben, ahogy a felügyelőnő átkiáltotta a nevemet a csendes ómegakörleten, a színtiszta rettegés jéghideg karma markolt a mellkasomba. A földbe gyökerezett a lábam. A vér gyorsan kifutott az arcomból. A nagy, huzatos teremben minden egyes lány felém fordult, szemük tágra nyílt a szánalomtól és a kimondatlan megkönnyebbüléstől, hogy ma nem ráj