Trónszerű székemen ültem, a szobát sötétség borította, ahogy vártam.

Ujjaim lustán doboltak a karfán, tekintetem az ajtón csüngött. A bennem lakozó fenevad már alig várta, hogy darabokra tépjen valamit.

Lehet, hogy hideg és könyörtelen vagyok, de azt nem tűröm, ha valaki ujjat húz azzal, ami az enyém.

A kép, ahogy Kaelia élettelenül hever azon az ágyon, beleégett az elmémbe, és őrjítő haraggal töl