KAELIA SZEMSZÖGE

Nem.

Nem, nem, nem.

A szívem dobként vert a mellkasomban, olyan hevesen dobolt, hogy megesküdtem volna, az egész terem hallja. Szavai – az a nyamvadt követelése – láncként tekeredtek körém.

„A nap hátralévő részében el nem mozdulsz a szemem elől.”

Gondolatban újra és újra sikítottam, a szavak a húsomba vájtak. Nem. Meg kell szököm. Nem engedhetem, hogy tönkretegye ezt.