Az ajtón kopogtattak, ami felriasztott álmomból; gyorsan felültem, a tekintetem az ajtóra szegeződött.

– Szabad! – szóltam álmosságtól rekedt hangon, mire az ajtó lassan kitárult, és egy nő lépett be, szépen összehajtogatott ruhákat tartva a kezében.

– A király megkért, hogy adjam át ezeket; azt akarja, hogy menjen az irodájába, amint felöltözött – mondta, és letette a ruhákat az ágyra.

–