Kaelia szemszöge

Zúzódó kő hangja hasított a bele a levegőbe.

Nem kaptam levegőt. Nem tudtam gondolkodni. Nem tudtam mozdulni.

A szörnyeteg karja széles ívben meglendült, és a másik csuklóját fogva tartó lánc mennydörgésszerű reccsenéssel szakadt ki a falból. A kamra beleremegett az ütés erejébe, por és kődarabok hullottak a mennyezetről. A szívem olyan erősen vert a bordáimnak, hogy fájt,