KAELIA SZEMSZÖGE

Az ágyon feküdtem, a mennyezetet bámultam, a temetés eseményei még mindig súlyként nehezedtek az elmémre. Vanya doktor különös mosolya kísértetként járt a fejemben.

„Rózsa, tövisekkel.”

„Helyrehozni a dolgokat.”

Szavai belevésődtek a gondolataimba, újra és újra ismétlődtek, míg már rosszul nem éreztem magam tőlük.

De aztán meghallottam.

Egy sikolyt.

Először azt hit