DRAVEN SZEMSZÖGE

Az éjszakai levegő olyan fagyos volt, hogy szinte hasogatta a tüdőmet.

Az erdő szélén álltam, karba font kézzel, és a semmibe bámultam. A hold alacsonyan lógott a fák felett, sápadtan és üresen, mintha némán nézte volna, ahogy darabjaimra hullok. Lélegzetem éles, egyenetlen fehér párafelhőkben tört elő, és olyan gyorsan tűnt el, amilyen gyorsan kialakult.

Órák óta itt volt