Kaelia szemszöge

Nem tudtam aludni.

Bárhányszor hunytam le a szemem, az az álom mindig visszatért – a vér, a hó, a fenevad. Azok a szemek.

Már órák óta feküdtem az ágyban, a plafont bámultam, és a monitor lassú, egyenletes csipogásait számoltam. Silas elaludt a mellettem lévő székben, a feje oldalra billent, a keze még mindig elég közel pihent ahhoz, hogy az ujjaink majdnem összeértek. Azt mondta,