SILAS SZEMSZÖGE

Megálltam az ajtó előtt, a kezem a kilincsen pihent, és egy hosszú pillanatig képtelen voltam megmozdulni.

A szél hidegen fújt a bőrömre, elég élesen ahhoz, hogy csípjen. A fejemben káosz uralkodott. Azt sem tudtam, miért jöttem vissza ide. Tegnap óta távol voltam – az emberek városában rejtőztem, a saját keserűségembe fulladva, és úgy tettem, mintha már nem érdekelne semmi.